A gyógyvizek
A gyógyvizek közé tartozik az ásványvíz, borvíz és a termálvíz is. Ezek a fizikai tulajdonságok, vagy kémiai összetétel miatt gyógyító hatásúak. Ihatjuk és fürödhetünk is bennük, persze nem mindegy, milyen gyógyvizet mire használunk, ez összetételtől és rendeltetéstől függ elsősorban.
A termálvíz gyógyhatása már elődeink előtt is ismert volt, és nem egyszer szinte bibliai erőt tulajdonítottak neki. A gyógyvizek azért varázslatosak, mert a föld mélyén magukba oldják azokat az ásványi anyagokat és sókat, amelyek a különböző betegségek legyőzéséhez nélkülözhetetlenek. Például rengeteg mozgásszervi betegséget gyógyítanak ezekkel.
A római kori fürdők
A római hódítás idején Magyarország is provincia lett, amelynek nagyon sok előnye is volt. Például megismerhettük a rómaiak magas fokú fürdőkultúráját, amely hozzánk is eljutott, elsőként fürdőépítések formájában. Közülük eddig 23 romjait találták meg a régészek. A mozaikpadlós, falfreskós fürdők a társasági élet színterei is voltak, hiszen sok helyütt építettek hozzájuk éttermeket, kisvendéglőket. A fürdők a közösségi élet színterei voltak: a társadalom minden rétege képviseltette magát ezekben, így eszmét cserélhettek az élet aktuális ügyeiről, és mindeközben fel is frissülhettek.
Padlófűtéssel melegítették a vizet és a levegőt is. Kiterjedt méretüket pedig többek között annak köszönhették, hogy a férfiak és a nők nem fürödhettek együtt, így külön épületszárnyakat húztak fel. Helyhiány esetében sem engedtek a ledérségnek, megosztották a napot, délelőtt a hölgyek, délután az urak használhatták a thermákat.
A fővárosban a mai napig őrzi a Római part elnevezése ennek a kornak az emlékét. Itt a legionáriusok és polgárok honosították meg a fürdőkultúrát, amelyet az eredetileg itt élők is szívesen átvettek. A termálvizet a mostani Római Fürdő területéről vezették át vízvezetékeken keresztül. Aquincumon kívül a mai Hajógyár-szigeten is volt fürdő, utóbbi a helytartó palotájában foglalt helyet. A rómaiak fürdőépületei azonban nem csak Óbudán, hanem többek között Nemesvámos-Balácapusztán, Balatongyörökön és Örvényesen is megtalálhatók voltak.
Középkor virágzás és a pestis
A honfoglalást követően, az első igazán jelentős emlék 1178-ból való, amikor már a mai Lukács- és Császár-fürdő területén létezett a Felhévíz nevű település. Itt végezte betegápoló tevékenységét a Szent János rend, akik a Gellérthegy lábánál kórházat és fürdőt alapítottak, ez a mai Gellért fürdő helyén működött. Mátyás korában már „királyi fürdőknek” hívták a fürdőházakat, mivel maga a király is rendszeresen látogatta őket. Bizonyítja ezt a várból a Rác-fürdőhöz vezető fedett folyosó is.
1536-ban pedig Oláh Miklós esztergomi érsek beszámol arról, hogy a budai Felhévíz gödreiben felgyűlő meleg vízben a parasztok és szőlősgazdák rendszeresen fürdőt vettek. Ez a szokás a mai Lukács fürdő környékén évszázadokig fennmaradt, egészen a XIX. századig. A fürdőkultúra a középkor második felében egész Európában hanyatlásnak indult, mert elterjedt az a felfogás, hogy a pestisjárványokat a víz is közvetíti, ezért bezárták a fürdőket.
A török hódoltság újabb hévízi aranykora
A pestis pusztítása után Magyarországon megjelentek a törökök, a fürdőkre nézve azonban csak jót hoztak. A gyógyvízforrásokra épített, merőben más és sajátos stílus a közösségi fürdőkultúrát testesítette meg.
A Duna jobb oldalán több fürdőt is építettek, ezek közül négy kiépített hévíz, kettő gőzfürdő, egy hammám, egy pedig a pasa fürdője volt. Előbbi épített fürdő volt, művészi kivitelezéssel és díszítéssel. A hammámokat vallási okokból a források fölé építették, mert az iszlám szerint tisztálkodásra csak folyóvíz alkalmas. A hammám mellett termálfürdőket is létesítettek.
Ebből az időből maradt ránk a Rudas-fürdő és a Király gyógyfürdő törökfürdője, illetve a Rác-fürdő kupolás medencéi, valamint a korszak legjelentősebb törökfürdője, a feltehetően Szokoli Musztafa által épített Veli bég fürdő, mely ma az Irgalmasok Veli bej fürdője néven működik.
A 18. és 19. század – amikor újra felfedezik a kincset
A török uralom után a fürdők leromlottak, nem törődött velük senki. Csak a 18-dik században kezdtek újra foglalkozni a budai gyógyvizekkel és a testre gyakorolt hatásukkal. 1721-ben jelenik meg a hazai balneológia első jelentős műve, Stockert Lőrinc Thermographia Budensis című kiadványa, mely nem csak tudományos munkavolt, hanem a budai fürdőket is népszerűsítette. Mária Terézia 1762-es rendelete alapján kezdték analizálni és jegyzékbe foglalni a gyógyvizeket.
A budai fürdők harmadik nagy korszaka a felvilágosodás korában kezdődött. A tisztálkodási szolgáltatások nem váltak el a gyógyfürdő kultúrától, hiszen az egyes intézmények a tisztasági fürdők mellett testápolást, orvosi szolgáltatásokat is kínáltak. Ebben az időszakban kezdik átvenni az orosz népi fürdőzés elemeit, ezért a gőzfürdőket orosz gőzfürdőnek nevezték. Ezt a nők és férfiak együtt használták, nyírfavesszővel csapkodták egymást, majd testüket hideg vízben hirtelen lehűtötték.
1812-ben kezdték összegyűjteni a hévforrások gyógyerejéről szóló adatokat, melyből Magyarország első hidrográfiája is elkészült. Az orvostudományok, a balneológia, és a mélykúti fúrási technika vívmányai új lökést adtak a fejlődéshez. Ismertté vált Magyarországon az északi fürdőkultúra is, amely főleg hőhatásokon alapult - ilyen volt a szauna, a hőlég- és gőzkamrák, és a hideg vizes medencék.
Újabb gyógyvizes hullám - napjainkig
A budapesti fürdőkultúra újabb fellendülése a 19. század második felére tehető. Ebben az időszakban sok gyógyvizes kutat fúrtak, számos fürdő megújult és újjáépült, így a Császár- majd később a Lukács-fürdő is. Megépült a margitszigeti Szent Margit Gyógyfürdő, elkészült a Rudas-fürdő uszodája.
1891-ben megalakult az Országos Balneológiai Egyesület, melynek tagjai között számos neves szakember volt. Céljak között szerepelt, hogy széles körben megismertessék és népszerűsítsék a hazai fürdőket és vizeket, hogy gyarapítsák a balneológiai- és orvostudományi ismereteket. 1922-ben megalakult a Budapest Fürdőváros Egyesület, 1949-ben pedig a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Községi Vállalata, ennek kezelésbe kerültek az államosított magánfürdők. A rendszerváltás után számos budapesti gyógyfürdő rekonstrukciója megkezdődött: ekkor tették rendben a Széchenyi Gyógyfürdőt, a Lukács fürdőt, valamint a Gellért műemléki felújítását is elvégezték.
